Igazából nem is tudom mire számítottam, amikor a kezembe vettem ezt a könyvet. Hiszen már a címéből is kikövetkeztethettem volna, hogy ez egy oltári nagy baromság lesz, néhány "inkább fültövön lövöm magam" jelenettel megspékelve.
Kezdjük az alaptörténettel egyenlőre bármiféle kritika nélkül egyenesen a port.hu-ról.A tizenhét éves Alice Bonham élete a feje tetejére áll, mikor megismerkedik Jackkel. A fiú, aki imádja a rózsaszín tornacipőket és a nyolcvanas évek alternatív rockzenéjét, teljesen más, mint akikkel eddig találkozott. Aztán Alice-t bemutatják Jack öccsének, Peternek... Bár Peter látni sem bírja, a lány megmagyarázhatatlan erővel vonzódik hozzá. Képtelen választani a két, nagyon különböző fiú között, de van ennél nagyobb problémája is: Jack és Peter vámpírok, és neki el kell döntenie, a szíve vagy a vére szavára hallgat... Már a második szóval kötözködnék: "tizenhét éves". Ez a csaj annyira lehet a viselkedése alapján 17 éves, mint Bella logikus és normális (egy párszor még fogok hivatkozni az Alkonyat könyvsorozatra, mert ez egy hatalmas koppintás, a kettőt nem lehet elkülöníteni egymástól). Az első jelenet amivel elkezdődik az egész, az az, hogy főszereplőnk, Alice (akinek van egy meleg öccse, Milo, aki 15 éves kora ellenére eltartja gyengeelméjű nővérét, mert az anyjuk mindig dolgozik, és mikor otthon van alszik, így minden háztartási munka a gyerekekre hárul) és a legjobb barátnője, Jane az egész estéjüket azzal töltik, hogy különböző klubokból elküldetik magukat, miután órákat állnak hatalmas sorokban, úgy hogy (mivel még kiskorúak) hamis személyikkel akarnak bejutni. Mindeközben, hogy még szerencsétlenebbeknek tűnjenek, Alice-nek feltöri a lábát a cipő, ezért mezítláb járkál a mocskos úton, ráadásul mind a ketten majd' megfagynak. Ha ez még mindig nem lenne elég, Jane végig azon siránkozik és sajnáltatja magát, hogy még nem itta le magát a sárga földig és nem dugták meg legalább 10-en ezen az éjszakán. Az írónő pedig Alice-t teljesen ártalmatlan áldozatként mutatja be. (Szegéény, muszáj elmennie a legjobb barátnőjével bulizni, minden egyes alkalommal, mikor az kéri, és szegénynek hagynia kell, hogy szépen felöltöztessék és kisminkeljék, mert ő annyira fogyatékos, hogy erre sem képes.) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de "Madarat tolláról, embert barátjáról." Mikor "szegények" végre rájönnek, hogy ma sajnos nem fognak sehova bemenni, akkor a sötét, elhagyatott úton mennek hazafelé, és eszük ágában sincs taxit hívni, nehogy még véletlenül az alkoholra szánt pénznek a töredékét a biztonságos hazajutásra áldoznák. Persze az történik amit az olvasó először gondol, meg akarják támadni őket, befutnak egy PARKOLÓHÁZBA!!!, ahol SÖTÉT van és SENKI nincs, de végül is ők tudják... Persze Jane elbújik, magára hagyja a retardált Alice-t, akiben akkor tudatosul, hogy nem kapja meg a napi tütüke adagját (muszáj volt ezt a szót használnom :D), ezért leblokkol a parkolóház közepén és megdermedve várja, hogy végre megöljék. Na igen. Itt kellett volna abbahagyni a történetet. Itt, már az elején meg kellett volna ölni a csajt. MINDENKINEK könnyebb lett volna. De nem! Jön egy rózsaszín pólós (!) ultramenő nádszál vámpír, Jack, aki annyira be van savanyodva, hogy a csillogás művészetét a napon nem tudta elsajátítani, hogy a csaj támadói mikor ránéznek megijednek és elfutnak. Teljesen logikus...Aztán persze az történik ami másik kedvenc történetünkben is. A csaj megismerkedik a vámpír-családdal (Ezra, Mae, Peter, Jack, és a kutyájuk, Matilda) egy luxus házban, akiknek mind külön luxus kocsijuk van csak annyi a különbség, hogy ezek mind annyira el vannak maguktól ragadtatva, hogy közlik a csajjal, a közeljövőben neki is vámpírrá kell majd válnia, választási lehetősége nagyon nincs. Mégpedig azért, mert az egyik ott élő vámpírnak, Peternek van szánva, mert össze köti őket a vérük. WTF?!? Alice helyében rájuk gyújtottam volna házat és jó messzire elfutok. De nem! Hát persze, hogy nem. Ahelyett, hogy bármi normálisat cselekedne, inkább beleszeret Jackbe is, mert nem elég neki, hogy életfeltételének érzi a Peterhöz való közelséget, (akiről mellesleg semmit nem tud, mert még értelmesen beszélni se tudnak) még jobban meg akarja bonyolítani a dolgokat. Persze mikor Peter megtudja, hogy Jack megízlelte a lány vérét, meg akarja ölni azt az embert, akit ő változtatott át, így nem elég, hogy különleges kötelék van közöttük, még testvéreként is szereti. De mindezt figyelmen kívül hagyja, mert féltékeny amiatt a lány miatt akit még csak nem is ismer, de mindenki biztos benne, hogy együtt kell lenniük, csak ők nem. Igen, tudom, ez így elég bonyolultul hangzik, de tényleg így van. Én is a fejemet fogom. A küzdelemre már annyira nem emlékszem, azt hiszem Ezra (a legidősebb vámpír közülük) megakadályozza, hogy bármi is történjen. De nem értem Petert se. Utálja Alice-t, távol akarja magát tartani tőle, levegőnek nézi, nem hajlandó szóba állni vele... és mégis zavarja, hogy együtt van Jackkel. A történet végén a lány végre először igazán logikusan cselekszik. Bemegy Peter szobájába, egy kicsit beszélgetnek arról, hogy a fiú mennyire nem akarja elfogadni, hogy akarnia kéne Alice-t, és a beszélgetés végén azt mondja Alice a fiúnak, hogy szívja ki a vérét, mert ha megöli, akkor nem áll semmi a két testvér közé és nem is kell Peternek a lány miatt mérgelődnie és őrlődnie. Itt jön szerintem a legfelháborítóbb dolog, amit még az Alkonyatban sem mertek így csinálni. Ebben az egyben amellett a könyv mellett állok, de egyébként azt is szívből utálom. Na akkor el is mondom, mire gondolok. Mikor a vámpír megharapta Alice-t az neki FANTASZTIKUS érzés volt. Talán még jobban érezte magát mintha szexelnének!!! Az hogy szívják a vérét, vagyis haldoklik!! Élvezte ahogy MEGÖLIK!!! Hogy lehet ennyire megszégyeníteni annak a szónak a jelentését, hogy vámpír és vérivás?? (Csak, hogy tudjátok,a vége az, hogy az utolsó pillanatban Alice-t megmentik (hát persze) Petert meg elküldik) Könyörgöm! Értsék már meg ezek a "reform" írók, akik bármi áron új vámpírképet akarnak felvázolni az emberekben: vámpír az Drakula. Nem csillog, nincs kőből, nincs világfájdalom a képén, mert sajnálja magát, nem mámorító a harapása és nem jár nappal az utcán! Az embereket megöli és nem csókolóznak vagy épp mennek együtt moziba. És amúgy is: mi ez a mánia, hogyha valaki vámpír, akkor már tuti, hogy gazdag is? Meg hogy szép? Miért kötelező egy vámpírnak gazdagnak lennie és elragadó külsővel rendelkeznie?? De nekem teljesen mindegy. Mindenki úgy vélekedik egy képzeletbeli lényről, ahogy szeretne, de nem feltétlenül kell ezt másokkal is megosztania. Ha meg igen akkor találjanak ki az ilyeneknek egy másik nevet. Mert ezek a mutánsok NEM azok.
Történet: 10/3
Karakterek: egy az egyben Twilight szereplők, kivéve Jack-et és talán Alice néhány dologban eltér Bellától szóval így kap tőlem 10/2
Kedvenc szereplő: Matilda
Kedvenc jelenet: nincs
